Széljegyzet #1

Sziasztok!

Régen sokat olvastam. Ma már egyre kevesebbet, a könyvek helyét átvette a számítógép és a semmittevés. Egy kezemen, pontosabban három ujjamon, meg tudom számolni, hány könyvet olvastam tavaly (a tankönyveken kívül). Ezen szeretnék változtatni, a célom az, hogy minden hónapban minimum egy könyvet elolvassak.

Tavaly Pallavicini Zitától az Egy őrült őrgrófnő naplója volt az egyik könyv, amit elolvastam. Egyszer érdekes volt, akit érdekel egy arisztokrata család sarjának fiatalkora, szerelme(i), dokumentarista, mai stílusban, annak biztos tetszeni fog. Nekem nem tetszett nagyon, ha választani kell a mai divatos könyvek és a régi írók művei közt, egyértelműen a régiekre szavazok. Emlékszem olyan fura volt, amikor olvastam az Angyalok és démonokat, és az volt benne, hogy a lány bepattant a smartjába (vagy minijébe, nem is tudom pontosan :))...ha olvasok, magam elé képzelem a leírtakat, ha az van benne, hogy kocsikáznak Bécs útjain, vagy ami egy általam olvasott másik könyvben volt, az Uz Bencében, ahogy Bence farkasbundában az erdélyi havasokban ráhozza a frászt az adóbehajtóra, valahogy sokkal jobban el tudom képzelni.

Olvastam kortárs magyar írók könyveit is, amelyben részletesen leírta az író, hogy a szuperlaza jópasi milyen cuccban "hódít" a plázában, komolyan, erre nem vagyok kíváncsi...Olyan könyvet szeretnék olvasni, amikor olvasok, ami más, ami értékes, ami szép, amelynek a hőseivel maximálisan azonosulni tudok. Nagy kedvencem Jókai Mór, és nem azért mert az olyan egyértelmű, mint hogy mindenki kedvenc költője Ady Endre (megjegyzem én Kosztolányi és Arany verseit szeretem jobban). Imádom a romantikát, imádom a mesélőkedvét, azt, hogy nincsenek egyforma karakterek, én nem lapozom át a hosszas tájleírásokat és nem zavar, hogy a jók, nagyon jók és a rosszak, rosszak. A kedvenc könyveim Az Aranyember, az Egy magyar nábob és a folytatása a Kárpáthy Zoltán, aztán a Lőcsei fehér asszony  és a Gazdag szegények. Persze a többi Jókai regény, amit olvastam nagyon jók. Tavaly tehát az Uz Bence, az Egy őrült őrgrófnő naplója és Jókai Szeretni mind a vérpadig című regénye volt az olvasólistámban.

Tehát idén többet szeretnék olvasni, mert olvasni jó :). Januárban/február elején Szabó Magda Mózes egy ,huszonkettő című művét olvastam.

forrás: www.libri.hu

A történet egy parabola, Ábrahám és Izsák története a "jelenbe", az 50-es évek végére áttéve. A cselekményt az Izsákok (a fiatal generáció) és az Ábrahámok (az idősebbek, a szülők és a nagyszülők) szemszögéből ismerjük meg. Ez a mű a generációs ellentétekről szól, ami szerintem a történet idején még szembetűnőbb volt. A nagyszülők ("vének") és a szülők ("öregek") mögött ott van két világháború, az ország megszállása és "felszabadítása", a fiatalok pedig erről mit sem tudnak, nem érzékeltek ezekből sok mindent, csak azt, hogy a szüleik más kor szülöttei, más az értékrendjük, kicsit rettegnek is a jövőtől, ami ki tudja nem hordoz-e magában újabb háborút. A fiatalok pedig ki akarnak törni ebből  a légkörből, el akarnak szakadni az Ábrahámoktól, a béklyóktól, attól, hogy mivel a szüleik nem lehettek igazán fiatalok, őket akarják feláldozni. Azt, hogy céljukat elérjék elég drasztikus, az életüket gyökeresen megváltoztató (legalábbis két fiatal életét) lépésre szánják magukat. Nem akarom elmesélni az egész történetet, szerintem mindenképpen elgondolkodtató történet, bár néhol kicsit erősnek érzem az ellentéteket, sőt maga az írónő is megjegyzi, hogy "...és azt kérdeztem magamtól, micsoda semmivel nem törődő nemzeti-és magánsebzettség diktálta ezt a szöveget a másfél méter nagyságú alkotónak...". 

Érdemes elolvasni ezt a könyvet, érdekes, talán tanulságos, de mindenképpen elgondolkodtató. Rám az utolsó fejezet azon belül az utolsó bekezdés volt a legnagyobb hatással (ami a bibliai szöveg átírása):

"És Izsák kivevé az ő atyjának kezéből a kötelet, és azt mondá: Csak magadat áldozhatod meg, atyám, ha a Jehovát engesztelni kívánod, mert én nem halok meg a te Istenedért.Én a magam Istenéért halok meg egyszer; és hagyj engem, amíg megyek, hogy megkeresném. És elindula Izsák az úton egyedül, és Ábrahám ott marada magára az oltár előtt, és sírt."

És a könyvek, amiket a közeljövőben szeretnék elolvasni:

Nicholas Sparks - Szerencsecsillag (már olvasom, könyvtári, Anya ajánlására kezdtem el, könnyed kis 2-3 este alatt elolvasós regény)
R. Merle - A sziget
Bulgakov - A Mester és Margarita
Gogol  - Holt lelkek
Szerb Antal - A Pendragon legenda ; ezt a három könyvet a barátnőmtől diplomaosztómra kapott ajándékutalványból vettem ^^
Balzac  - Goriot apó
Csáth Géza novellák
Fejes Endre - A fiú, akinek angyalarca volt
Gárdonyi Géza - A láthatatlan ember
Puskin - Anyegin; ezek olyan művek, amelyeket már olvastam, és tudom, hogy tetszettek, de már homályosak az emlékek, így újra elolvasnám őket.

Most elsőre ezek a könyvek jutottak eszembe, örülnék ha ti is ajánlanátok egy-két olvasmányt, amit érdemes kézbe venni :)

Végezetül az egyik kedvenc idézetemmel búcsúzom tőletek:
"Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan. Egy leány tanított erre engem."

Szerettek olvasni? Melyik a kedvenc könyvetek? Ki a kedvenc írótok?

Réka