2016. szeptember 22., csütörtök

Öt hónapja együtt

Sziasztok!

Közhely, de hihetetlenül gyorsan telik az idő. Csak kapkodom a fejem, hogy hova tűnnek el ilyen gyorsan a napok, hetek. Hétfőn öt hónapos volt Dalma. Öt hónap, 150 nap. Ennyi ideje van (kézzel foghatóan :)) velünk ez az édes pici lány.

A szülésről, a szülés utáni nehézségekről már írtam itt. Azóta még inkább halványultak a rossz emlékek, csak egyszer-egyszer jut eszembe a császár, főleg, amikor frontokkor nyilall a heg környékén. 

Az első két hónapunk nehéz volt, nincs ezen mit szépíteni. Dalma is sokat sírt, én is sokat sírtam, de túl vagyunk rajta, összerázódtunk. Ami viszont a kezdetektől jól megy, az az esti alvás. Nem sokszor kelek fel kialvatlanul, mert Dalma jól alszik, és ugyan a mai napig felébred esténként kétszer is enni, de hamar álomba zuhan ismét. 

A napközbeni alvásokkal már más a helyzet. Az első három hónapban sehogy, vagy csak nagyon nehezen sikerült elaltatnom, így estére, az esti séta időpontjára már nagyon nyűgös volt Dalma. Ez akkor változott meg, amikor július végén elmentünk nyaralni. Igen, az alig három hónapos babánkkal elutaztunk a Balaton mellé öt napra. Persze a Balatonon nem jártunk, mert a szállásunk az erdő közepén, mindentől és mindenkitől messze, egy kedves kis vadászházban volt. Párom családja már vagy huszonhat éve minden nyáron itt nyaral, így idén sem maradhatott ki a móka. Ez a pár nap nekem is kikapcsolódás volt, hiszen a nagyszülők és nagybácsik (és leendő nagynénik, vagyis pontosabban ángyik) szívesen játszottak a babával. Végre kiolvastam egy könyvet, tollasoztam Apával, nyugodtan, csendben reggeliztem, egyszóval minden idilli volt. A délutáni alvás is. Gondolom, a friss, tiszta erdei levegő tette meg a hatását, hiszen minden nap dél és három óra között, az én "sohanemalvós" kisbabacsom aludt. Ez azóta is így működik, azzal a különbséggel, hogy a három óra kettőre redukálódott.




Augusztus elején megtartottuk Dalma keresztelőjét. Amíg nem volt babánk, mindig mondtam Apafejnek, hogy nem szeretném, ha mi választanánk a gyerekünknek vallást. Aztán ez a baba születésével egy csapásra megváltozott, egyáltalán nem volt kérdés, hogy lesz-e keresztelő. Már tudom, hogy azzal, hogy kiskorától egy közösség tagja (megjegyzem egy jó kis közösség, aminek a nagymamája megbecsült és fontos tagja), nem ártunk, hanem segítünk neki. A hitet amúgy sem lehet egy önálló emberi lényre erőszakolni, idővel majd eldönti, hogy milyen módon hisz Istenben. Mindenesetre én szívesen mesélek majd neki a Bibliáról, Istenről és Apukája is biztos társam lesz ebben (is).


Augusztus elején és végén is nálunk töltött néhány napot a Húgom és a babája. Nagyon jól éreztem magam, hogy itt voltak. A két kis lurkó egyre jobban kezdi felfedezni egymást, illetve V. baba már ölelgetné, simogatná Dalmát, de nem igazán engedjük neki, mert nehezen kontrollálja még a finom mozgásokat :). Mindenesetre nagyon cukik, ahogy nevetgélnek egymásra.

Amit kihagytam az elejéről. Júniusban tíz éves osztálytalálkozónk volt, júliusban pedig esküvőre voltunk hivatalosak. Mindkettő Tatán volt, ahová nem vittük magunkkal Dalmát, hanem Tatabányán hagytuk Gábor nénikéjénél. Nem volt könnyű, de mégis nyugodt szívvel bíztam a babát K-ra, mert évekig dolgozott csecsemőkkel és különösen jó érzéke van hozzájuk. Természetesen, ha Gábort kérdeznétek, hogy bírtam a távollétet, azt mondaná, hogy tiszta ideg voltam, meg két percenként nézegettem a telefonom, ami igaz is, de a parák ellenére, igenis élveztem kicsit, hogy ketten vagyunk, és felnőtt emberek közt vagyunk.

Augusztus óta járunk kangázni Dalmával. Aki nem ismerné, az egy baba-mama torna, ahol az óra nagy részében a gyerkőc a hátunkon, ún. csatos hordozóban van (illetve amíg nagyon picur a baba, addig természetesen elöl van, kendő anyagú hordozóban (sajnos nem tudom mi ennek a neve)). Nagyon jó kis mozgásforma, segít az ellankadt izmokat helyretenni. És ennek hála, megtudtam, hogy rectus diastasis-om van, ami annyit takar, hogy az eltávolodott egyenes hasizmok nem kerültek vissza az eredeti "helyükre". Kíméletes tornával, egy kis odafigyeléssel, szépen visszadolgozhatók. Rossz hír, hogy a következő várandósság után valószínűleg ismét fenn fog állni ez a probléma. De ennyi baj legyen :-)


Baba-mama klubbozni is eljárunk. Jó, jó, de sajnos bejött kicsit Tesóm jóslata, miszerint ilyen helyeken sokszor a panaszkodás megy. A kórházra, a védőnőkre, a rendszerre, mindenre. Én leginkább csendes megfigyelő vagyok, azért mert nincs okom a panaszra: jó védőnőnk van, a veszprémi kórház helyett legközelebb másik kórházat választok, így már nem érdekel mi van/volt/lesz ott, jó munkahelyem volt, jó fizetéssel, így a csed/gyed is jó, a kisbabámmal meg maga a tökély az életünk :) (kopp-kopp, tudom, hogy a fogzás még hátra van :))

Dalma nagyszerű kisbaba. Sokat mosolyog, jókat kacarászik, ügyesen szopizik (pedig nincs könnyű dolga, mert olyan erős tejleadó reflexem van, hogy ihaj). Ami kicsit nehezen megy, az a mozgás. Tudom, hogy nem szabad összehasonlítani másokkal, de sok vele egykorú baba már hosszan nézelődik hason, forog jobbra-balra, hasról hátra, van, aki már szinte kúszik. Dalma már ugyan egész jól elvan hason és átfordult már néhányszor hasról hátra és hátról hasra is, de nem igazán gyakorol, már hetek óta nem tudom rávenni, hogy forogjon...neki jó háton.

Ebben szerintem közrejátszik, hogy viszonylag nagy baba, négy hónaposan majdnem akkora volt, mint a hét hónapos harmad unokatesója (nem tudom használatos-e ez a rokoni fok). Egy hónapja 65,5 cm és 7590 g volt, mostanra szerintem túl van a 8000 g-on, ruhákból pedig már van, hogy 74-est kell adjak rá.


Ez volt a rövid helyzetjelentés rólunk. Rövid, mert még annyi mindent tudnék mesélni. Megpróbálok kicsit gyakrabban írni, de nem ígérek semmit.

Réka

2016. július 6., szerda

Válaszok...és újabb kérdések

Nagyjából négy hónapja írtam egy bejegyzést, ami a bennem felmerült kérdéseket taglalja. A várakozás napjainak helyét ma már a boldogság napjai vették át, azonban ezek a napok egy valamiben nagyon hasonlítanak: tele vannak kérdésekkel, amelyekre még nem tudom pontosan a választ.

Na puff, csöbörből vödörbe. Valamiért azt gondoltam, hogy az anyaság minden kérdőjelet játszi könnyedséggel ponttá varázsol. Tudom, tudom, álomvilágban élek...

Először nézzük, mire tudom már a választ: 

  • Mindent megvettünk a babának? 
Soha nincs olyan, hogy minden megvan. Higgyétek el nekem.
  • Amit még nem szereztünk be, mikor lesz meg, hogy hozzuk el, vagy ki hozza el? (Gondolok itt a család és a barátok által felajánlott babaholmikra)
  • A kiságy megérkezik időben?
Mivel a kisasszony nem siette el a világrajövetelt ( 41 hét+ 1 napra született), minden idejében a helyére került. Megjegyzem, ha pontosan érkezik, akkor a kiságya dobozán alszik...( persze nem így lett volna, de majdnem). - Ez egy közel helytálló válasz lenne, de:

Igazából semmi nem készült el időben...a szoba, ahol most lakunk Dalma két hetes korában lett lakható, szerencsére már volt egy berendezett szobánk, ideiglenes szállásnak megfelelt.
  • Kókusz-vagy sima matrac kerüljön bele?
Amikor elmentem a helyi bababoltba és feltettem a kérdést az eladónak, kedvesen közölte, hogy nem érti a kókuszmatrac körüli hájpot. A kókuszmatrac körülményes. Pont. A sima szivacsot könnyebb " tisztába tenni", ha baleset éri. Engem meggyőzött. Főleg, hogy háromszor drágább a kókusz, mint a szintetikus szivacs. A babám köszöni, tökéletesen jól alszik a hagyományos fekhelyen is.
  • Elkészül időben a kislányunknak megálmodott szoba?
Nem.
  • Mikor mossam ki a Kisbaba első ruhácskáit?
Azt hiszem kimostam mindent a 36. héten. Aztán a 38. héten is. A sors iróniája, hogy a rendbetett ruhácskák felét már a születése pillanatában kinőtte. :-)
  • Mindent bepakoltam a kórházi csomagomba?
  • Minden megvan Dalma kórházi csomagjához?
Ha jól emlékszem, a legfontosabbak megvoltak. Ami a babának hiányzott, az egy kis takaró, a háta megtámasztásához, illetve a pelenkaméretet is elnéztem. A saját csomagomba több bugyit és plusz egy csomag betétet kellett volna még tennem, és egy plusz törcsi sem ártott volna ( ha már a magzatvízfolyást, jobb híján, azzal próbáltam felfogni...)
  • Jó lesz nekünk a 25 éve menőnek számító babakocsi vagy inkább vegyünk újat? (A babakocsi tulajdonosa így fogalmazott: "91-ben többe került ez a babakocsi, mint egy Trabant. :)")
Végül inkább vettünk egy újat. 

http://szeretemaferjem.hu/anyakep_apakep

A lelki kérdések:

  • Jó anya leszek?
Ez az, amire most sem tudok válaszolni. Én igyekszem, igazán.
  • Mindent meg tudok majd adni a gyermekemnek?
Ha a szeretetem a kérdés, akkor igen. Jobban szeretem, mint eddig bárkit. Jobban féltem, mint eddig bárkit. Teljesen más szeretettel szeretem őt, mint eddig bárkit.
  • Honnan fogom tudni, amíg nem lesznek szavai, hogy mire van szüksége?
Sehonnan. Próbálkozom, máshogy nem megy.
  • Mi lesz, ha beteg lesz, ha oltásra kell vinni (már a kis unokahúgomért is a szívem szakadt meg az első oltásaikor)?
Az első oltásokat jól viselte. A szívem persze belesajdult a keserves sírásba, de szerencsére hamar túllendült a kezdeti sokkon. <3
  • Hogy fogom fogni és nem leejteni, amikor most minden kiesik a kezemből?
Ez valahogy jön magától. :-)
  • Milyen lesz a szülés? Tudom majd minden erőmmel támogatni, hogy neki könnyebb legyen a világra jönni?
A szülésem nem olyan volt, mint amilyet mantráztam magamnak. Elfogadom, túl vagyok rajta, legközelebb jobb lesz.
  • Mi lesz, ha nem fordul meg? (Most éppen farvégű a fekvése, illetve múlt hét kedden még az volt)
Megfordult.
  • Honnan tudom majd, hogy indulni kell a kórházba? És mit csinálok akkor, ha Apafej éppen a munkahelyén lesz?
Nem tudtam. Téves riasztással mentem be, Apát rögtön hívtam, aki szerencsére azonnal tudott jönni, megértőek voltak a munkahelyén. A pánik előnye végül az lett, hogy a kórházban fény derült az alacsony vörösvérsejtszámomra, amit így a szülésig sikerült feltornázni. Legközelebb már tudni fogom, mikor kell igaziból indulni :-)
  • Anyukám hogy ér ide a szülésig (ő lesz benn velem a szülőszobán)?
Az előző miatt már másfél héttel Dalma születése előtt nálunk volt.
  • Tudom majd anyatejjel táplálni a babánkat? Hogy fogom szoptatni?  
Tudom. Néha vannak nehézségek, de túljutunk rajta. Van facebookon egy szopis csoport és bár egyeseket már-már fanatikusnak tartok, ha szoptatásról van szó, sokszor olvasok hasznos és okos tippeket.
  • Elég türelmes leszek?
Igen. Meglepő módon hármunk közül én vagyok a legnyugisabb. Férj néha kipörög, ha Dalma látszólag ok nélkül bömbörög. Dalma pedig a cicin türelmetlen...ha kicsit többet kell dolgoznia, mint a megszokott, akkor kapálódzik, üvölt... éljen a kiscsaládom <3 :-)

És most?? Milyen kérdéseim vannak?

Jó Neked, Kisbabám?

Ez az egy kérdés, ami foglalkoztat. Nincs több, ebben benne van minden.

Réka


2016. június 17., péntek

Amikor először

Amikor először láttalak.
Amikor először tettek a mellkasomra.
Amikor először hoztak hozzám, hogy tápláljalak.
Amikor elõször adtam puszit a gyönyörű arcocskádra.
Amikor először aludtunk egy szobában.
Amikor először látott Apa.
Amikor először nézett rád büszkeséggel a szemében.
Amikor elõször láttam az anyatejet a szád szélén.
Amikor először mosolyogtál rám.
Amikor először ért a kezed az arcomhoz.
Amikor először gügyögtél, majd elmosolyodtál, hogy ez a hang belőled jött.

Annyi boldogságot hoztál az életembe, amennyit el sem tudtam képzelni korábban. Még annyi először vár ránk! És tudod mi a legjobb az elsőkben? Hogy korántsem az utolsók! 

2016. június 11., szombat

Egy születés margójára

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e Dalma születéséről. Az első hetekben időm is lett volna rá, hiszen akkor még sokat aludt napközben és valamelyik nagymamája mindig itt volt. Jobb, hogy nem írtam akkor, hiszen így lassan nyolc hét távlatából átértékelődtek a dolgok bennem. Ha akkor bárki megkérdezi, szülnék-e még, biztosan nemmel válaszolok.

Dalma nem kapkodta el. A 40. hét utolsó napján feküdtem be a kórházba, hogy másnap megkapjam a Prostint, ami a megfelelő helyen méhösszehúzódásokat eredményez. Előtte héten már megjártam a kórházat, mert azt hittem szivárog a vizem. Akkor 4 napot töltöttem a gyerekágyon úgy, hogy körülöttem már mindenki babázott...akkor vasárnap egy vajúdó szobatársat is kaptam, aki a 38. héten járt. Azt hiszem először itt sírtam úgy igazán, hogy miért nem indul már el a Kisbabám világot látni (április 10-e volt ekkor). A pocakom hatalmas volt, mikor 17-én befeküdtem, minden mozdulat nehéz volt. 18-án megkaptam a Prostint, szobatársammal együtt, akinek délután 5-kor megindultak a fájások, elment a szülőszobára. Megint egyedül maradtam a könnyeimmel... Este már az esélytelenek nyugalmával mentem NST-re. A baba jól volt, fájásoknak nyoma sem volt. Az NST a vajúdóban van, így a kórházi napjaim során sok vajúdást hallhattam. A legtöbben csendben tűrték, de volt, aki hangot is adott a fájdalmainak. A vajúdások mellett néhány szülésnek is fültanúja voltam, így sejthetitek hogyan éreztem magam. Hétfő este tehát azzal feküdtem le, hogy másnap reggel irány az újabb Prostinért.

Hajnali fél kettőkor nedvességet éreztem. Felpattantam az ágyból és zutty...minden csurom víz volt. Ezek után nem tudom, hogy gondolhattam, hogy a 7-i esemény magzatvízcsorgás volt :-) Irány a vajúdó, NST a pocakra. 5-ig gyengék voltak a fájások, még szunyókáltam is köztük. Gondoltam, ha végig ilyen lesz, akkor mit jajgatnak az emberek???! 5-kor megkaptam a beöntést, lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam. Közben Anya is megérkezett, együtt mentünk a szülőszobára. Ott is felkerült az NST és infúzión keresztül antibiotikum és oxytocin, mert nem voltak erősek, gyakoriak a fájások. Oxyval is háromig/fél négyig tartott a méhszáj eltűnése. Nem volt egy sétagalopp, de a tanult légzéstechnikával és labdán ülve kibírhatóak voltak a fájdalmak. Aztán fél négykor éreztem, hogy nem tudok lélegezni, csak nyomnék, nyomnék, de ekkor még nem igazán kellett volna. Minden erőmmel próbáltam ügyes lenni, így mire tényleg nyomni kellett volna, nem ment, csak iszonyúan fájt, fáradt voltam, talán hisztiztem is. Végül jött egy másik orvos, a doktornő mellé, és a császármetszés mellett döntöttek.

Jött az anesztes, akinek már a hangja megnyugtatott, megkaptam a kis katéterem, aztán vittek a műtőbe. Érzéstelenítés a gerincbe, majd nem is igazán tudom mi történt, enyhe feszítéseket, húzásokat éreztem, és egyszer csak ott volt a kisbabám. Felsírt, én pedig megkönnyebbültem. Utána varrtak, majd átvittek az őrzőbe. Ezen a rövid úton a mellkasomon pihegett a babám, az én kicsi lányom és engem nézett.

Hat óra pihenő, megfigyelés után fel kellett keljek és a szobámba sétáltam. Életem leghosszabb 10 métere volt, ilyen fájdalmat korábban el sem tudtam képzelni. Két hétig minden lefekvés, felkelés, átfordulás maga volt a pokol. Amikor megmozdulsz és úgy érzed, hogy a hasadban minden szerved önálló életet él...

A kórházban csütörtöktől velem volt Dalma. Ugyan egyszer megmutattak mindent (köldökkezelés, peluscsere), mégis végtelenül egyedül éreztem magam. Fizikailag és lelkileg is kivoltam. Ha nem kapom meg a világ legjobb szobatársát, aki csupa mosoly, csupa báj, akkor biztos még mélyebbre jutok.

Itthon sem volt minden sétagalopp, de túl vagyunk rajta. Babácska tejet kap, szépen fejlődik, igazi kis tünemény. Még akkor is, amikor torka szakadtából üvölt liluló ajkakkal :-)

És miért írtam le mindezt?

Hogy így, hét héttel a hazaérkezésünk után, végre minden negatív érzést elengedjek. Már nem fáj. Sem a testem, sem a lelkem. Ez volt az utolsó.  A tényszerű lezárás. Többet nem sírok, nem panaszkodom, csak előre nézek és igyekszem minden pillanatot élvezni, amit a kis családommal tölthetek.

És ha bárki megkérdezné, szeretnék-e még gyermeket, akkor a válaszom igen. Akár ugyanilyen körülmények mellett is. VISZONT már ismerem a gyengeségeimet, tudom miben kell erősödnöm, min kell változtatnom.

Dalma új értelmet adott az életünknek. Ennél szebb érzés nincs a világon.


2016. június 8., szerda

Apró örömök - Babakocsis verzió

A séta jó dolog. Különösen, ha kisbabával teszed. Kikapcsol, átmozgat, feltölt energiával, hogy újult erővel folytathasd a feladataidat. 

Amikor Dalmával sétálunk:

Bejárjuk a környező utcákat, megtanulom ezeknek a nevét, tudom melyik oldalon érdemes közlekedni, hol van kevesebb kátyú
♥ Gyönyörködöm a szebbnél szebb udvarokban, kerítésekben, házakban, gondolatban csinosítgatom a saját kis portánk
Felfedezek játszótereket, ahová később majd járhatunk mókázni
Rátalálhatok eldugott kis zsákutcákra, amelyek olyanok, mintha a Lilaakác közben sétálnék...elképzelem, milyen titkokat őrizhetnek az itt lakók a modern házak és nett udvarok rejtekében
♥ Hallgatom a madarak csicsergését
♥ Összemosolygok kisgyermekes anyukákkal
Már előre megkérhetem a nagyhangů kutyát hogy most ne ugasson, ne zavarja meg Dalmaci álmát
♥ A gondolataimba mélyedhetek, eltervezhetem mit csinálok, ha a babácska kicsit megpihen
♥ Örülhetek a szép idõnek, nagyokat szippanthatok a friss, nyári levegőből
♥ Megkordulhat a gyomrom egy-egy házból áramló sütemény vagy rántott husi illatára
Rálelek boltokra, például egy csalogató, igényes kirakattal rendelkező bizományira vagy megtudhatom hol lehet friss házi tojást kapni
Csendben hálát adhatok az életünkért, ami ezzel a kis halkan pihegő emberkével lett teljes.

Sétálni tényleg jó! Szerintetek is?

Ölellek benneteket!

Réka

2016. március 27., vasárnap

Húsvéti Gift Swap és ami mögötte van

Sziasztok!

Most először vettem részt Rami kezdeményezésében, a Gift Swapben. Korábban is fontolgattam, hogy jelentkezem, de aztán mindig arra jutottam, hogy a megadott költségkeretből inkább olyan dolgot veszek magamnak, amit én választok ki, ami igazán én vagyok. Illetve nem igazán láttam értelmét, hogy egy országban élő lányok "csereberéljenek" olyan termékeket, amiket mindannyian viszonylag könnyen elérhetünk (ha jól tudom a swap dolog eredetileg különböző országok lakói közt indult el, még 2013-ban én is csereberéltem Zsófival, aki Amerikában él).


Hogy miért jelentkeztem mégis? Rájöttem, hogy nem csak adni, hanem kapni is jó  és fordítva (bár ezt mindig is tudtam, ha az ismerőseimről volt szó). Az izgalmas várakozás, hogy ki lesz az ajándékozottam, illetve, hogy ki "húz" engem és mivel lep meg és az én ajándékaim vajon tetszenek-e a húzottamnak, nagyon felemelő érzés. A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségében nem is olyan régen volt egy képeslapküldős játék, ahol hasonló módon (csak titkosan, azaz nem tudtam én kitől kapok üzenetet) leptük meg egymást. Akkor engem Betti kapott párjául, akinek levelét és saját készítésű képeslapját nagy becsben őrzöm, mert annyira kedves és annyira szívet melengető volt, hogy nem tudtam elsüllyeszteni egy fiók aljára. Aztán ne felejtkezzünk meg Esztiről, aki blogját kár lenne bárkinek is kihagyni, mert hatalmas örömadagot és bájosságot rejt minden bejegyzése. Először az év eleji nyereményjátéka nyerteseként tekinthettem be az "ismerős ismeretlenek" által küldött apró meglepetések nyújtotta örömbombába (a grátiszként küldött hajtogatható ceruza még mindig mosolyt csal az arcomra). És akkor itt van az a kis bigyó, amit az egyik bejegyzéséhez írt "panaszos" kommentem után kaptam: egy gemkapocs színes papír háttérrel és hozzá egy kedves levélke: "Ha a Kikbe vagy a Pepcoba nem jutsz el, küldök neked egy pici Kik-et házhoz :)" A levélkét beragasztottam a Lifebookomba aznapra, amikor érkezett, a kapcsot pedig a Lifebook könyvjelzőjeként használom, így gyorsan megtalálom melyik héten is tartok. Ezek a figyelmességek adták meg a végső löketet, hogy kipróbáljam a Gift Swapet.

Engem Dóri húzott, aki a rendelkezésre álló szűkös időkeret ellenére is olyan csomaggal lepett meg, hogy még a szemem is könnybe lábadt a bontogatásnál. 


Először a Dalmának küldött nyuszis kisruha akadt a kezembe, mondanom sem kell, hogy itt kellett a könnyeimmel küzdenem. Amúgy is könnyen elérzékenyülök, de az, hogy a Kisbabámra is gondolt Dóri hatalmas öröm számomra.

Még soha nem volt highlighterem, így nagyon örültem a Lovely ezüst magasfényű púderének (legalább már tudom, hogy magyarul így hívják).


A piros rúzsok a gyengéim, a Freedom márka termékeivel még nem találkoztam korábban, így remek választás volt a 109-es Red Wine árnyalat. Hozzá az Essence cseppet sem hivalkodó elnevezésű, Femme Fatale ajakkontúrja rejtőzött a csomagban. A két piros remekül illik egymáshoz, a ceruzával felerősíthető a rúzs a vártnál kicsit haloványabb, ám mesés cseresznye színe.


Ceruza, rúzs, highlighter
Találtam még a csomagban egy szép húsvéti terítőt, ami remek dísze lett az üzenőtábla alatti asztalnak, illetve egy kedves kis képkeretben néhány motiváló gondolat (felszólítás) is hozzám került.


Próbálom a napjaimat e gondolatok köré építeni, ezen irányelvek szerint élni, de egy emlékeztető a nehezebb napokon mindig jól jön. 

A két színes Stabilo tűfilc mellé egy öt oldalas színezőt is összeállított nekem Dóri, ami fedlapján egy nagyon kedves üzenet kapott helyett. "Kedves Réka! Kívánok neked Boldog, Hosszú, Egészséges életet"!

Azt hiszem ennél szebb befejezése nem lehet a bejegyzésnek. Nagyon szépen köszönöm a csomagot Dóri és én is ugyanezt kívánom neked és minden kedves olvasómnak!





Réka

2016. március 7., hétfő

Apró örömök #46

Márciust írunk, az időjárás azonban még nem igazán szeretné megmutatni a tavaszi arcát. Ugyan egy napig elhitette velem a napocska, hogy igen, tényleg tavasz van, de sajnos ez az illúzió nem tartott sokáig. Sebaj, lesz még ideje bizonyítani :)!

♥ Eszter kooperációs tavaszváró bejegyzése. Ha még nem olvastátok, feltétlenül kattintsatok, garantált a tavaszi ráhangolódás.
♥ Tojásos nokedli Apafejnek. Ez a kedvence, így öröm volt nézni, hogy tolta befelé a finom falatokat :)
♥ Kedden mindent kivasaltam
♥ Hortobágyi palacsinta, ami az én kedvencem. (Receptért kattintsatok a linkre)
♥ Felvarrtam a gombokat a hálóingemre
♥ Küldött anyósomék szomszédja hólabdát nekem. Imádom, a világ legjobb süteménye.
♥ Apafej pénteken home office-ban dolgozott, olyan jó volt, hogy egész nap itthon volt.
♥ Elkészült az Ibiza, két és fél hónap után hazatérhet :)
♥ Sikerült ruhát vennem az esküvőre.
♥ Yves Rocher vásárlás.
♥ Anyáéknál panziózom szerda délelőttig.
♥ Virág baba. Az egész lénye olyan kis üdítő, imádom. Mosolygós, érdeklődő, gyönyörű.
♥ Meglátogatott a nagybetűs Barátnőm, akire mindig számíthatok. Sajnos nem találkozunk gyakran, de minden üzenetváltást, minden telefonbeszélgetést, minden találkozást a legszebb és legtartalmasabb emlékeim között tartok számon.

Hogy telt a hetetek? Milyen szép emlékekkel gyarapodtatok?

Réka

2016. március 3., csütörtök

Hortobágyi húsos palacsinta, ahogy én készítem

Sziasztok!

Tegnap reggel úgy ébredtem, hogy nekem bizony hortobágyi palacsintát kell sütnöm ebédre. Évekkel ezelőtt ez volt az első olyan étel, amit a jól megszokott rántott hús-rántott sajt- hasábburgonya hármas után, egyedül készítettem el. Azóta is nagy kedvencem és a család is odavan érte.



Az eredeti recept szerint borjúhússal készül, én általában sertéscombból készítem a pörköltet, viszont most valami soványabb húshoz volt kedvem.

Hozzávalók:
Pörkölt:
  • 5-600 g darált hús (nálam pulyka aprólék)
  • 1 kisebb fej vöröshagyma
  • 75 ml paradicsomlé/paradicsompüré
  • 300 ml víz
  • só, bors, fűszerpaprika
  • ízlés szerint zöldfűszerek (oregánó, bazsalikom)
Sós palacsinta:
  • 12 evőkanál liszt (7 ek. teljes kiörlésű- és 5 ek. finomliszt keverékét alkalmaztam)
  • 480 ml tej (valamennyi tej szódával/szénsavmentes vízzel helyettesíthető)
  • 50 ml étolaj
  • 3 egész tojás
Tejföl

Először a palacsintatésztát készítettem el. Minden hozzávalót keverőtálba tettem, viszont a tejből először csak 450 ml-t adtam a tésztához. Kézi mixerrel alaposan elkevertem a hozzávalókat, a tészta állaga akkor jó, ha tejszín sűrűségű (végül az egész kimért mennyiségre szükségem volt a tejből).
A palacsintatésztát fél-háromnegyed órát pihentettem.

Közben elkészítettem a pörköltet: apró kockákra vágtam a hagymát, amit kevés olajon üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a husit. Addig kevertem-kavartam, míg kifehéredett és levet engedett. Ezután tettem rá a pirospaprikát és a paradicsomlevet, majd felöntöttem a 300 ml vízzel. Soknak tűnhet, de a későbbiekben a pörkölt levére is szükség volt.


A ragu hamar elkészül, elég neki fél óra, én viszont szeretem túlfőzni, biztos ami biztos alapon :). A pörkölt levét lekanalaztam és egy nagyobb csészébe tettem, amiben kikevertem kb. 100 ml tejföllel, illetve a húshoz is adtam két evőkanál tejfölt.

Időközben nekiálltam a palacsintának is. Ebből a mennyiségből 15 darab lett, ami éppen elég volt a jénai tál "teletöltéséhez". Egyébként nem szeretek palacsintát sütni, nálunk ez mindig Férj feladata, de most muszáj volt :). Egyszerre két sütőben sütöttem, hogy gyorsabban végezzek a munkával.


Az elkészült palacsintákat egyesével megtöltöttem a hússal, feltekertem. majd a jénaiba rétegeztem őket a következőképpen: alulra egy réteg tejfölös szaft, egy réteg palacsinta, egy réteg szaft és így tovább. Ezután negyed órára 180°C-os sütőbe tettem az ételt.


Érdemes megvárni, míg kicsit hűl az étel, mert egy kiszedő lapáttal szép formájú palacsintát tehetünk az asztalra (mint az első képemen). Nos én tegnap nem bírtam várni, ám a látvány hiányosságát 100%-ban pótolta az ízélmény.


Szoktatok hortobágyi palacsintát készíteni? Ha nem, kipróbáljátok?

Jó étvágyat! Legyen szép napotok!

Réka

2016. március 1., kedd

Apró örömök #45

Két hétig csend honolt a blogon, ami az apró örömöket illeti. Nem mintha nem történt volna semmi, hiszen mozgalmas/izgalmas/néha riadt napokon vagyunk túl. Természetesen igyekeztem pozitívan szemlélni a történéseket, így azért sok pozitív élménnyel is gazdagodtam. Nem garantálom az időrendiséget, de igyekszem mindenről szót ejteni (még jó, hogy van egy csodás Lifebookom, ahová szorgalmasan jegyzetelek :)):

♥ Tesóm 25 éves lett, a hétvégi köszöntés után a nagy napon telefonon is tudtára adtam, hogy bizony ő is öregszik.
♥ Anya nálunk töltött 5 napot: ez idő alatt takarítottunk, lomtalanítottunk, szobát gletteltünk, szobát festettünk, tehát sokat haladtunk a lakás bababaráttá formálásban. Köszönöm Anya!
♥ Kiváltottam a Promobox várandós csomagját.
♥ Francia krémes.
♥ Levelem érkezett Bettitől, A felhők fölött örökké kék az ég blog írójától, a szuper kis csoportunk (Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége) adminjai által szervezett képeslapküldő játéknak köszönhetően :). Imádtam a levélke és a kis diy lap minden egyes sorát!
♥ A 32 hetes ultrahang is esedékes volt, Dalma szép nagy már (ijesztgetnek is rendesen, hogy óriásbébi lesz, de úgy vagyok vele, hogy éppen akkora, amekkorának neki lennie kell)
♥ Ultrahang utáni reggeli Anyával a Lipóti Pékségben. Az egyetem alatt sokszor itt szereztem be a tízóraimat, így nosztalgiáztam egy jót.
♥ Limonádézás/kávézás/teázás Natival, aki az olaszországi útja előtt, betegen is szakított időt rám. Köszönöm ezt a csajos két órát!
♥ Apafej 29 éves lett. Mivel tortát nem kért, croissant sütöttem neki. Pontosabban együtt készítettük, hiszen a tészta nyújtásában és töltésében ő is segédkezett. 
♥ Bevásároltunk Dalmának. Rossmannban megvettünk minden szükséges apróságot (köszi Rossmanó program a kedvezményekért :)). Kinéztük/megrendeltük a babaszoba bútorait, nézegettünk babakocsikat, egyszóval hasznos kis szombat volt.
♥ Szülinapi buli Gábor rokonainál, finom vacsorával és még finomabb tortával.
♥ Virág baba négy hónapos volt február 22-én!
♥ Védőnői látogatás, mindent rendben talált :)
♥ 23-án este megjártuk a szülészet ügyeletét. Öröm az ürömben, hogy egy órán át hallgathattam a Kisbaba szívverését. Az egyik mindenórás kismama felemás zokniján is jót mosolyogtam, mint kiderült, ez az ő kabalája. És ami még vicces volt, hogy Gábor nem jöhetett be velem az ügyeletre (na ez nem volt az), ezért a váróban várt rám. Amikor kiértem a vizsgálatok után (kb. 2 órát voltam benn) nem volt sehol, gondoltam lement a kocsihoz. Kimentem az utcára, sehol senki, szépen visszabattyogtam az emeletre és ott volt. Mint kiderült 10 perccel azelőttig türelmesen várt, aztán valamiért lement az autóhoz, és szépen elkerültük egymást, mert persze én másik úton mentem ki.
♥ Éva magazin.
♥ Pénteken vettünk egy szobainast egy szép kis komódot Dalma ruháinak, majd Apa egy órát hagyott vásárolgatni . Persze nem jöttem ki üres kézzel az üzletekből, néhány babaruha, egy zenélős játék és egy könyv is hozzánk került.
♥ Lélekmelengető üzenetváltások Eszterrel.
♥ Ezen a hétvégén két egyetemi barátunk volt nálunk. Segítettek az előbb említett komódot összerakni, bútorokat cipelni és sufnit takarítani. Cserébe finomakat főztem nekik és vasárnap még egészségesebb sajttorta is került az asztalra.

Promobox és a levélkék Bettitől
A komód
Szobainas és a várva várt magazinom
Cukiságok 
Köszönöm, ha végigolvastátok a bejegyzést, legyen gyönyörű márciusi napotok!

Réka

2016. február 29., hétfő

Kérdések

A várandósság 280 napja nem mindig fenékig tejfel, sok változás zajlik le bennünk, kismamákban (és természetesen a leendő édesapákban is). Ezek közt van olyan ami szemmel látható, de a legtöbb változás belül játszódik le. Ahogy közeledik a 40.hét, egyre több dolog foglalkoztat, egyre több dolog aggaszt.

Forrás
A teljesség igénye nélkül itt vannak az anyagi, a megfogható dolgok: 
  • Mindent megvettünk a babának? 
  • Amit még nem szereztünk be, mikor lesz meg, hogy hozzuk el, vagy ki hozza el? (Gondolok itt a család és a barátok által felajánlott babaholmikra)
  • A kiságy megérkezik időben?
  • Kókusz-vagy sima matrac kerüljön bele?
  • Elkészül időben a kislányunknak megálmodott szoba?
  • Mikor mossam ki a Kisbaba első ruhácskáit?
  • Mindent bepakoltam a kórházi csomagomba?
  • Minden megvan Dalma kórházi csomagjához?
  • Jó lesz nekünk a 25 éve menőnek számító babakocsi vagy inkább vegyünk újat? (A babakocsi tulajdonosa így fogalmazott: "91-ben többe került ez a babakocsi, mint egy Trabant. :)")
...

A lelki kérdések  még súlyosabbak, mert erre még csak közelítő választ sem tudok adni magamnak:
  • Jó anya leszek?
  • Mindent meg tudok majd adni a gyermekemnek?
  • Honnan fogom tudni, amíg nem lesznek szavai, hogy mire van szüksége?
  • Mi lesz, ha beteg lesz, ha oltásra kell vinni (már a kis unokahúgomért is a szívem szakadt meg az első oltásaikor)?
  • Hogy fogom fogni és nem leejteni, amikor most minden kiesik a kezemből?
  • Milyen lesz a szülés? Tudom majd minden erőmmel támogatni, hogy neki könnyebb legyen a világra jönni?
  • Mi lesz, ha nem fordul meg? (Most éppen farvégű a fekvése, illetve múlt hét kedden még az volt)
  • Honnan tudom majd, hogy indulni kell a kórházba? És mit csinálok akkor, ha Apafej éppen a munkahelyén lesz?
  • Anyukám hogy ér ide a szülésig (ő lesz benn velem a szülőszobán)?
  • Tudom majd anyatejjel táplálni a babánkat? Hogy fogom szoptatni?  
  • Elég türelmes leszek?
Egy dolog van, amiben biztos vagyok, hogy nagyon fogjuk szeretni. Már most nagyon szeretjük. Csordultig tele a szívem, ha a kis Csodánkra gondolok.  Az, hogy Ő megfogant, a legszebb dolog, ami velem/velünk történt. Az egész fogantatás, az, hogy két parányi sejtből egy kis ember fejlődik még mindig annyira misztikus, annyira varázslatos. Élmény látni az ultrahangfelvételeken, hogy milyen gyönyörűen fejlődik, hogy az első, tíz hetes még "alaktalan" foltocskából mára milyen szép emberke kerekedett <3

Nagyon várunk Dalma, hat hét és a kezünkben tartatunk!

Anya és Apa